Sophia és nővére, Emely kint ülnek, és élvezik a gyönyörű napsütéses napot. Gyors pillantásból azt gondolhatja az ember, hogy Emely az idősebb testvér, mégis Sophia a legidősebb a kettő közül. Ahogy Emely bemutatja a testvéreket, világossá válik, hogy Sophiának korlátozott a beszéde. Kezdetben kézmozdulatok, képek és nővére támogatása révén Sophia meg tudja osztani, hogy szereti a zenét. Egyértelműen szóban kér egy dalt, amint az elkezdődik, Sophia táncol, és egyértelműen énekli a szöveget. Ahogy telik az idő, Emely megosztja őt és családja küzdelmét Sophia támogatásáért. Emely megosztja, hogy hazájában nincsenek támogató szolgáltatások a Sophiához hasonló gyermekek számára, ezért döntöttek úgy, hogy hazájukból elvándorolnak. Emely sírni kezd, miközben elmagyarázza, milyen aljas emberek bántak a nővérével hazájában. Ahogy Emely elmagyarázza Sophia néhány rossz tapasztalatát, a háttérben Sophia még mindig énekel és mosolyog. Ma Sophia a közelmúltban elkezdett támogató szolgáltatásokkal és családterápiával foglalkozni, hogy kielégítse igényeit. Emely is kap haladékot és támogatást, mivel ő az egyetlen családtag, aki Sophiával van. Sophia a jelnyelvet is kezdi tanulni, és gyorsan tanul zongorázni. Emely azt mondja, hogy Sophia nagyon boldog az utóbbi időben, és mindig izgatottan várja a tanácsadóját.